A ókori világ hét csodája

Szemiramisz függőkertje és Babilon falai Babilóniában az ókori világ hét csodája közé tartozik. Feltételezhetően ezek az építmények II. Nabú-kudurri-uszur kérésére épültek, Kr. e. 600-tól kezdve. A kerteket az ő parancsára alakították ki. A király a feleségét akarta megörvendeztetni a kerttel, aki folyton-folyvást szülőföldje zöld vidékei után sóvárgott A függőkertet számos görög történetíró leírta, mint például Sztrabón vagy Diodórosz, de nagyon kevés bizonyíték van arról, hogy valóban létezett-e.

Az olümpiai Zeusz-szobor egy közel 12 m magas ülő szobor volt, amelyet Pheidiasz készített az Kr. e. 430-as években. A szobor a görögországi Olümpiában állt, a Zeusz tiszteletére emelt templomban. Zeusz volt az ég és a villámok ura az ókori görög vallásban, valamint az olümposziak főistene. A szobor elefántcsontból és aranyból készült, amit ébenfa keretre illesztettek. Zeusz jobb kezében egy kis szobor állt, ami Nikét, a győzelem istennőjét ábrázolta, bal kezében pedig jogarát tartotta, amely tetején egy sas ült. A saruja és a palástja is aranyból volt, Zeusz lábainál pedig szfinxek és más szárnyas figurák ültek. A ruhájára állatokat és liliomokat véstek. Zeusz cédrusfa trónját elefántcsont, arany és ébenfa mellett drágakövek is díszítették Pauszaniasz leírása szerint, „amikor a szobor elkészült, Pheidiasz imádkozott Zeuszhoz, hogy mutassa jelét, hogy kedvére való-e a szobor.

A rodoszi kolosszus Héliosz, a mindent látó fényes napisten óriási méretű szobra volt Rodosz városában. A világ hét csodája közül hatodikként tartották számon. A szobor ókori források szerint 70 könyök magas volt, azaz semmiképp sem magasabb 33-35 méternél. A rejtélyes és hatalmas emlékmű tényleges elhelyezkedése máig vita tárgya a történészek között A Rodosz szigetének északkeleti csücskén lévő kikötőben Kr. e. 280-ra elkészült szobor építésekor azért esett Héliosz istenre a választás, mert a monda szerint Zeusz legkisebb fia, miután apja, Zeusz főisten felosztotta a világot gyermekei között, kimaradt a felosztásból. Kárpótlásul azt kérte apjától, hogy adja neki Rodosz szigetét, amelynek neve rózsát jelent. Így a rodoszi nép Hélioszhoz imádkozott.