Várak
Szepesi vár (Spišský hrad)
Szepes (Spiš) keleti látóhatárát a Szepesi vár (Spišský hrad) terjedelmes körvonalai alkotják, amely 4 ha kiterjedésével Közép-Európa egyik legnagyobb kiterjedésű várrom-együttese. 1993-ban a Szepesi várat és a közeli környék kulturális műemlékeit bejegyezték az UNESCO Világörökség jegyzékébe. A középkori vár építését egy mésztufa sziklán a 12. század elején kezdték. A vár legrégibb írásos említése 1120-ból származik. Kezdetben a korafeudális magyar állam északi határán határmenti erődként szolgált. Utána néhány évszázadra a szepesi főispán székhelyévé és ezáltal Szepes világi hatalmának fő központjává vált.

Bajmóci várkastély
Bajmóc (Bojnice), a Privigye (Prievidza) melletti városka gyöngyszeme a nemcsak Szlovákia, de Közép-Európa egyik leglátogatottabb és legszebb várkastélya, a "mesés" Bajmóci várkastély (Bojnický zámok). A várkastélyt egy mésztufa rakáson építették, amelyen a 11. században egy középkori vár állott. A múltban a leghíresebb nemesi családok birtokolták, miközben az utolsó tulajdonosa a Pálfi család volt. Pálfi János gróf a 19. század végén az egész objektumot Hubert J. budapesti műépítésszel átalakíttatta a közép-franciaországi Loira folyó mellett álló várak mintájára. A romantikus elképzelésű középkori vár jellegzetes körvonalait kidomborítják a palota, kápolna és tornyok meredek tetői. Jelenleg a művészet-történeti múzeum gyűjteményét csoportosították a várkastélyban.

Árva vára
Szlovákia északi részének egyik legnagyobb turisztikai látványossága az Árvaváralján (Oravský Podzámok), az Árva (Orava) folyó feletti sziklaszirtre "sasfészekként" felépített Árva vára. Megyevár és Árva uraságának székhelye volt, egész Árva fennhatóságuk alá tartozott. A többi szlovákiai várhoz hasonlóan ezt is valószínűleg egy régi fából épült váracska helyén kezdték építeni az 1241. évi tatárjárást követően. A sziklavárat eredetileg román és gótikus stílusban építették, később reneszánsz és neogótikus stílusúra építették át. A várat a várszikla alakját követő épületegyüttes alkotja. A vár 1556-ban a Thurzó család kezébe került, akik annak legnagyobb átalakítását valósították meg. 1611-ben Árva vára megkapta mai külsejét.

Dévény vára
Dévény vára (Hrad Devín), amely a Duna és a Morva összefolyásánál, egy hatalmas sziklaszirten áll, ritka lenyűgöző látványt nyújtó dominánsa a tájnak. Itt "írták" a szlovákok és Szlovákia legősibb történelmét. Szabálytalan alaprajza a várszikla alakjához illeszkedik. A vár területére a nyugati Morva kapun lehet bejutni. A félkör alakú bástyapárral védett kőkaput a 15. században, egy korábbi nagymorva-kori erődfalon építették fel. Néhány méterrel a kapu mögött, a gyalogjárótól jobbra található egy római korból származó, értékes régészeti műemlék. A 4. századból származó, kőből készült építmény romjainak alaprajza antik sírhelyre emlékeztet.

Trencsén vára
Trencsén (Trenčín) város és az egész Vágmente dominanciája a meredek sziklára épített Trencsén vára (Trenčiansky hrad). Szepes (Spišský hrad) és Dévény (Hrad Devín) várával együtt Európa egyik legterjedelmesebb vára. A 11. századtól királyi vár volt, ekkor indult fejlődésnek a város. Erődítményrendszerének nagysága a fontos határmenti erődítmény és későbbi megyeszékhely fokozatos tökéletesítésének az eredménye. Trencsén és a vár fontos szerepet játszott mindenekelőtt a török betörések idején. Fokozatosan több jelentős nemesi család birtoka lett.

Ólubló vára
Szepes (Spiš) északkeleti részén, Ólubló (Stará Ľubovňa) felett, 711 m magas mészkősziklás hegycsúcson emelkedik a magasba Ólubló vára (Hrad Ľubovňa). A múltban megkoronázott uralkodók találkozásairól, a lengyel koronázási ékszerek rejtegetéséről és Benyovszky Móric, a nemes és világutazó, Madagaszkár királya bebörtönzéséről volt híres. A vár a 13. és 14. század fordulóján épült. Keletkezésének idején Ólubló vára Magyarország északi részének határ menti várrendszerébe került. A lengyel-magyar határ őrzésén kívül a Poprád folyó völgyén keresztül Lengyelországba vezető fontos kereskedelmi útvonalat biztosította.

Nyitra vára
A legrégibb szlovák város Nyitra (Nitra) legnagyobb látványossága a Nagy-morva Birodalom uralkodóinak és a nyitrai hercegek székhelyéül szolgáló hatalmas szláv vár helyén felépített nyitrai vár (Nitriansky hrad). Ma a nyitrai püspökség székhelye. A 11. században építették. Néhány építészeti egységből áll. Magva a székesegyház a szomszédos püspöki rezidenciával. A katedrális legrégibb megmaradt része a román Szt. Emerám templom, melynek keletkezését a 11. és a 12. századba teszik. A 13. század második felében keletkezett tűzvész után átépítették és Trencséni Csák Máté katonasága általi lerombolása után 1317-ben hozzácsatolták a gótikus templom új épületéhez.

Sztrecsén vára
A Vág (Váh) folyó bal partján, Zsolnától (Žilina) nem messze, egy mészkősziklán emelkedik a Vágmente egykor legbiztonságosabb erődítménye, Sztrecsén (Strečno) vára. A várat először a Comitatus castri Strechyn, vagyis a Sztrecséni vármegyével kapcsolatban említik 1384-ben. Közvetett írásemlékek alapján feltételezhető, hogy a vár már a 14. században létezett. A Vág folyón keresztül vezető átkelőhelynél a vám beszedésére szolgált és a védelmet biztosította. A vár alapterülete legrégebbi formájában 18m x 22m volt. Egy kisebb lakóépület, víztároló és a védelmi funkciót betöltő domináns torony – az ún. bergfrit alkotta. Az évszázadok folyamán a várat többször átépítették, míg elnyerte 17. századbeli legnagyobb méretét, amikor a Közép-Vágmente legjobban megerősített várának számított. Napjainkban a Zsolnai kerületi önkormányzat tulajdonát képezi és a zsolnai Vágmenti Múzeum irányítása alá tartozik.

Pozsony vára
A méretei folytán is impozáns Pozsonyi Vár már nagy távolságból látható. Szembetűnő körvonalait Pozsony (Bratislava) minden látogatója felfedezi. Méltóságteljes alakját fokozza a várdomb, amelyen áll. Nem kevesebb, mint 85 m magasságban emelkedik a Duna fölé. A vár már a 9. század végén jelentős, székhelyként szolgáló várerőd szerepét töltötte be. Ehhez az időszakhoz kötődik a Pozsonyról szóló első írásos emlék 907-ből, amely az ómagyarok és a bajorok Brezalauspurc vára alatt egymás ellen vívott csatájáról tesz említést. A 11. és a 12. században a várdombon korai román, kőből épült palotát emeltek. A vár nagyszabású átépítése 1423-ban kezdődött és eredménye a Zsigmond vára néven ismert gótikus vár volt. A Pálffy korabeli rekonstrukció a letűnő reneszánsz kor idején valósult meg. A vár nagy építészeti átalakításainak utolsó szakaszát Mária Terézia valósította meg.
