A szárazföldi sebességi rekord a legnagyobb sebesség, amit kerekeken guruló jármű valaha is elért szilárd talajon. A vízen, levegőben és sínen elért sebességek külön kategóriát képeznek. A szabályok értelmében a jármű sebességét egy kijelölt pályaszakaszon elért átlagsebessége adja. Ezt az értéket egy kilométeren és egy mérföldön is mérik úgy, hogy a kijelölt pályaszakaszon a versenyautónak mindkét irányban végig kell futnia 1 órán belül, repülőrajttal. A jelenlegi abszolút rekordtartó a brit tervezésű ThrustSSC. A két gázturbinás sugárhajtóművel felszerelt jármű 1997-ben 1228 km/h átlagsebességet ért el az egy mérföldes pályaszakaszon, miközben átlépte a hangsebességet is.
1. Thrust SSC
A Thrust SSC
Adatok
Súgó
Ez a táblázat az autó adatait írja le.
Sebesség
1227,986 km/h
Időpont
Helyszín
Black Rock sivatag, USA
Pilóta
Andy Green
A ThrustSSC egy brit tervezésű és építésű, sugárhajtású autó, mely a leggyorsabb szárazföldi jármű rekordját tartja. Richard Noble, Glynne Bowsher, Ron Ayers és Jeremy Bliss az 1990-es évek közepén azzal a céllal hozta létre, hogy segítségével megdöntsék az autók szárazföldi sebességi rekordját, amelyet 1983. október 4-e óta Noble egy korábbi autója, a Thrust2 tartott.
A rekord megdöntése 1997. október 15-én sikerült és az új – mind a mai napig érvényes – rekord 1228 km/h. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a jármű nevéhez méltóan átlépte a hangsebességet és 1,016 Mach-ot ért el.
Az autót a Brit Királyi Légierő vadászpilótája, Andy Green vezette a Nevada állambeli Black Rock sivatag tükörsima talaján. A ThrustSSC két, utánégetővel ellátott Rolls-Royce gázturbinás sugárhajtóművel volt felszerelve, amelyeket eredetileg brit gyártmányú F-4 Phantom II vadászrepülőgépeken alkalmaztak. A 16,5 méter hosszú, 3,7 méter széles és 10,5 tonna tömegű monstrum hajtóművei összesen 223 kN tolóerőt szolgáltattak és a maximális teljesítmény leadásakor minden egyes másodpercben 18,2 liter üzemanyagot égettek el. Ez hétköznapibban fogalmazva nagyjából 5500 l/100 km-es fogyasztásnak felel meg.
Miután az új rekordot hitelesítették, az Autósport Világtanács az alábbi közleményt adta ki:
Az Autósport Világtanács érvényesnek tekinti az új szárazföldi sebességi rekordot, amelyet Richard Noble ThrustSSC nevű csapata ért el Andy Green pilótával, 1997. október 15-én a Nevada állambeli Black Rock sivatagban. A történelem során ez az első alkalom, hogy szárazföldi jármű sebessége meghaladta a hang sebességét. Az új rekord:
Sebesség 1 mérföldön 1227,986 km/h (763,035 mph)
Sebesség 1 kilométeren 1223,657 km/h (760,345 mph)
Az eredmény rögzítve, a hanghatár áttörve mindkét irányban.
Párizs, 1997. november 11.
Ma Noble mindkét sebesség rekorder gépe (a Thrust2 és a ThrustSSC) megtekinthető az angliai Coventry Transport Museum-ban.
Videó az autóról
A videó leírásának megtekintése
A videón azt láthatjuk, ahogy az autó nagy sebességgel száguld a sivatagban. A videó rövid zenével indul, majd a narrátor a következőket mondja: Az átlaga a két próbálkozásnak 763 mérföld per óra volt, de ami még fontosabb: mindkettő gyorsabb volt a hangsebességnél. Ezt ismét egy rövid zene követi, majd a narrátor így folytatja: Andy Green átlépte a hangsebességet. Majd egy nagy robbanást lehet hallani, mivel az autó átlépte a hangsebességet.
2. Thrust 2
Adatok
Súgó
Ez a táblázat az autó adatait írja le.
Sebesség
1019,468 km/h
Időpont
Helyszín
Black Rock sivatag, USA
Pilóta
Richard Noble
A Thrust 2
A Thrust2 egy brit tervezésű és építésű, sugárhajtású autó. Az 1970-es évek végén John Ackroyd és Richard Noble irányításával megépített jármű azzal a céllal jött létre, hogy segítségével megdöntsék az autók szárazföldi sebességi rekordját, amelyet 1970. október 23. óta egy Blue Flame nevű rakétahajtású autó tartott.
Richard Noble 1974-ben jutott el oda, hogy megvalósítsa gyerekkori álmát és épít egy olyan autót amellyel a leggyorsabb lehet a világon. A Thrust1 1977-re készült el, de soha sem jutott túl a próbákon. A Brit Királyi Légierő fairford-i bázisán tartott egyik teszt során az autó darabokra tört és a projekt megfeneklett.
Noble nem keseredett el, szinte azonnal nekilátott a Thrust2 fejlesztésének. John Ackroyd elképzelései szerint egy Lightning vadászgépből származó Rolls-Royce Avon 302 sugárhajtómű köré építették az új "szörnyeteget", amely 56 kN száraz és 73 kN utánégetős tolóerővel rendelkezett. A jármű 1980-ra lett bevethető és az elkövetkező néhány évben számtalanszor megkísérelték vele a rekord megjavítását. A Utah állambeli Bonneville sóstó kiszáradt medrében az időjárás rendre alkalmatlan volt, ezért 1983-ban új helyszín után néztek. Végül a választásuk a Nevada állam beli Black Rock sivatagra esett. A sikeres őszi kísérletek után végül az október 4-én elért 1019,468 km/h (633,468 mph) átlagsebesség lett az új rekord, miközben a kocsi abszolút csúcssebessége elérte az 1047,5 km/h-t.
Az új csúcs az egyik leghosszabb ideig élő rekord lett. Megdöntése ismét Richard Noble nevéhez fűződik, aki 1997-ben ThrustSSC nevű autójával – Andy Green vadászpilótával a fedélzetén - már egyenesen a hangsebességet célozta meg, sikeresen.
3. Blue Flame
A Blue Flame
Adatok
Súgó
Ez a táblázat az autó adatait írja le.
Sebesség
1001,667 km/h
Időpont
Helyszín
Bonneville sóstó, USA
Pilóta
Gary Gabelich
A Blue Flame amerikai tervezésű és építésű, rakétameghajtású autó, amely 1970-től 13 éven át tartotta az autók szárazföldi sebességi rekordját 1 mérföld távolságon és még további 14 éven át 1 km-en is. Előbbi eredményét (1001,7 km/h) a Thrust2 javította meg 1983 októberében (1019,5 km/h), utóbbit (1014,5 km/h) pedig Noble másik rekorder autója, a ThrustSSC 1997-ben (1223,7 km/h), miután a Trust2 nem volt képes a szabályok értelmében legalább 1%-kal felülmúlni a Blue Flame sebességét az 1 km-es szakaszon. Továbbá a Blue Flame volt az első szárazföldi sebességrekorder jármű, amely képes volt átlépni a bűvös 1000 km/h-s álomhatárt, valamint az első, amely rakétameghajtású volt.
Az autót a Reaction Dynamics nevű cég építette Milwaukee-ban az 1960-as évek végén. A céget Pete Farnsworth, Ray Dausman és Dick Keller alapították, akik közül Keller volt az építője a világ első hidrogén-peroxiddal működő rakétahajtású gyorsulási versenyautójának. Az itt kikísérletezett technikát alkalmazták a Blue Flame megalkotásánál is, amelyet folyékony hajtóanyagú (cseppfolyós földgáz + hidrogén-peroxid) és menet közben változtatható tolóerejű rakétával szereltek fel. A hajtómű hűtését maga a hajtóanyag végzi, mely mielőtt belépne az égéstérbe, a fúvóka falának külsején fekvő csőrendszeren áramlik keresztül, felvéve a motor hőjének egy részét.
A berendezést úgy tervezték, hogy 20 másodpercen keresztül képes legyen 98 kN tolóerőt szolgáltatni, de a tesztek során fellépett sérülések miatt a rekorddöntésre ezt az értéket a felére (~50 kN) korlátozták. Ennek ellenére az autó 1970. október 23-án a Bonneville sóstó kiszáradt medrében 1014,513 km/h-t ért el 1 km-en és 1001,667 km/h-t 1 mérföld távolságon. Megjavítva ezzel Craig Breedlove 1965-ben, Spirit of America nevű járművével felállított rekordjait.
