A belgiumi ásatások alatt az Egyesült Államokban két amerikai kutató, Edward Drinker Cope és Othniel Marsh „dinoszaurusz lázban” rivalizált. Marsh és Cope utálták egymást.
Csontokat rejtettek el egymás elől, kémkedtek egymás után, sőt, néha egymás csontjait is ellopták.
A rivalizálást továbbá lealacsonyították a megvesztegetésekkel, a politizálással, az amerikai indiánok területeinek háborgatásával és a rosszindulatú személyes támadásokkal.
Veszekedtek az újságokban és könyvekben.
Mindkettejük több csontot akart találni, mint a másik.
Ez a köztük folyó harc, ami körülbelül 20 évig tartott, az úgy nevezett csontháború volt.
Ezt Marsh nyerte – nyolcvan új dinoszaurusz fajtát fedezett fel, míg Cope csak ötvenhatot.
Ketten együtt több mint 130 dinoszauruszfajtát ismertettek, illetve neveztek meg.
Ezenkívül számos lelőhelyet fedeztek fel Coloradóban, Wyomingban és Montanában.
Jelentős felfedezésük közé tartozott a Brontosaurus (Apatosaurus), a Camarasaurus, a Diplodocus, a Stegosaurus és az Allosaurus.
A kanadai földmérés kezdetével elsősorban Red River és Alberta környékén végeztek expedíciókat, ahol Cope már korábban azonosította az Albertosaurus (innen származik a név).
Itt találták meg a Triceratrops, a kacsacsőrűek, illetve a krétakor többi állatának maradványait is.
1907-ben Afrikában, Tanzániában hatalmas dinoszaurusz maradványokat találtak.
A csontvázak alatt új fajokra leltek, mint például a tüskés Kentrosaurus és egy több mint 23 méter hosszú és 12 méter magas Brachiosaurus
Halmozódó felfedezéseik átformálták az őslénykutatást; a csontháború kezdetén mindössze kilenc észak-amerikai dinoszauruszfajról tudtak; emellett értékes elméletekkel is gazdagították a tudományt, melyekre napjainkban is gyakran hivatkoznak – Marsh vetette fel elsőként, hogy a madarak a dinoszauruszokból fejlődtek ki; „Cope törvénye” pedig megállapította, hogy egyes fajok idővel egyre nagyobb méretűvé váltak.
