Fajta:
Bengáli
Bejgli nem más, mint egy bengáli macska. A bengáli macska egy igazán különleges macskafajta. A szó szoros értelmében egy igazi “házi tigris macska vagy leopárd macska” hiszen vadmacska vér is csörgedezik az ereiben. A bengáli házi macska a bengáli leopárdmacska és egy házi macska keresztezéséből létrehozott hibrid. A simulékony, mégis atlétikus testalkatú állatok súlya eléri a 6 kg-ot, magasságuk a 30 cm-t. Erős testüket izmos lábak tartják. Testéhez viszonyítva a feje viszonylag kicsi. A bengáli cica (tigris macska) szemei általában zöldek vagy a seal pont színű példányoké kékek, fülei kicsik, de szélesek és lekerekített végűek. A leggyakoribb az „eredeti”, pöttyös bundájú, de már több színben kitenyésztették. Alapfeltétel, hogy a bunda pettyes vagy márványmintás legyen (általában barna alapszínnel). Létezik világosabb: ún. szépia, fehér: ún. hóbengáli és teljesen fekete változat is, a legnépszerűbb minta mégis az úgynevezett „rozettás”. Az ötödik generációtól kezdve a Bengálik hivatalosan is domesztikált házimacskának tekinthetőek. Ennek ellenére eredetük miatt igencsak aktív, temperamentumos állatok, ezért csak ettől a nemzedéktől kezdve lehet őket háziállatként tartani! Néhány bengáli macska kifejezetten kedveli a vizet, bár ez nem vonatkozik minden egyedre. Pórázhoz jól hozzászoktatható, intelligens fajta. Sokat nyávogó, hangos és beszédes fajta. Összességében elmondható, hogy a bengáli cica tartása leginkább az olyan gazdiknak ajánlott, akik türelmesek és képesek megadni nekik a maximális figyelmet. A megfelelő gondoskodás mellett ösztönös viselkedésük a helyes irányba terelhető és jól taníthatóak.
