Életrajz

Van Gogh festői pályája meglepően rövid volt: mindössze kb. 10 évig tartott (1880–1890), mégis több mint 2000 művet alkotott, köztük 860 festményt. Életében nem volt elismert, sokszor küzdött anyagi gondokkal és mentális problémákkal, de ma az egyik legismertebb és legelismertebb művészként tartják számon. Művészete az impresszionizmustól indult, majd a posztimpresszionizmus egyik kulcsfigurájává vált.

Kezdetek és művészi tanulmányok

Vincent 1853-ban született Hollandiában. Kezdetben műkereskedőként dolgozott, majd vallásos lelkesedésből prédikátor akart lenni, de egyik út sem bizonyult tartósnak számára. A húszas évei végén döntött úgy, hogy festő lesz. Eleinte autodidakta módon tanult, majd Brüsszelben és Antwerpenben is járt művészeti iskolába, de a hagyományos akadémikus képzéssel nem tudott azonosulni.

Korai munkái sötét tónusúak, paraszti életképeket ábrázolnak – legismertebb ebből az időszakból „A burgonyázók” (1885) című képe.

Párizs és hatások

1886-ban Vincent bátyja, Theo segítségével Párizsba költözött, ahol találkozott az impresszionistákkal (pl. Monet, Pissarro), és új színek, új technikák hatottak rá. Megismerkedett a japán fametszetekkel is, amelyek letisztult vonalai és élénk színei nagy hatással voltak rá.

Ez az időszak nagy fordulópont volt művészetében: stílusa világosabbá, színesebbé, dinamikusabbá vált. Megszületett a “van gogh-i” ecsetkezelés, ami később olyan egyedivé tette őt.

Főbb művészi hatások és technikák

• Impresszionista mesterektől átvett élénk színvilág
• Japán fametszetek kompozíciós hatása
• Sajátos, sodró ecsetkezelés
• Erős kontúrok és kontrasztok
• Színek érzelmi kifejezőereje

Utolsó évek és a tragikus vég

1888-ban Dél-Franciaországba, Arles-ba költözött, ahol sok híres művét festette – például a Napraforgók-at vagy a Sárga ház-at. Itt fogadta be egy ideig Paul Gauguin festőt is, de együttélésük hamarosan összeomlott, viharos veszekedésekbe torkollott. Egy ilyen után Van Gogh egy idegösszeomlás során levágta a bal fülének egy részét – ez az eset legendássá vált.

Mentális állapota ezután tovább romlott. Önként vonult be a Saint-Rémy-de-Provence-i elmegyógyintézetbe, ahol számos remekmű (pl. Csillagos éj) született. Később Auvers-sur-Oise-be költözött, ahol 1890-ben – mindössze 37 évesen – öngyilkosságot követett el. Egyes kutatások szerint azonban nem kizárt, hogy baleset vagy más ember is közrejátszott.

Fontos események