Amikor a Sziréna Megszólal: Élet egy Husky Vonyításával
Amikor először hazahoztuk Farkast, a gyönyörű, kék szemű husky kölyköt, fel voltam készülve a szőrhullásra, az energiaszintre és a makacsságra. Arra is, hogy sokat fognak csodálni minket a séták során. De egy dologra nem voltam igazán felkészülve: a Vonyításra.
Az első "awoooo" még vicces volt. Olyan volt, mintha egy mini farkas próbálna kommunikálni velem a szibériai ősei nevében. Aztán jött a második, a harmadik, és hamar rájöttem, hogy ez nem egy alkalmi jelenség. A huskyk kommunikálnak, és a vonyítás az egyik fő nyelvük. Nem ugatnak sokat, mint más kutyák; ők énekelnek. Vagy legalábbis azt hiszik.
Van a "boldog vagyok, hogy hazaértél" vonyítás, ami általában rövid és lelkes. Van az "unatkozom, játssz velem!" vonyítás, ami hosszan elnyújtott és drámai. És persze van a "látok egy macskát/sündisznót/űrlényt a kertben" vonyítás, ami egy magas hangú, kitartó jelzés az egész környék számára. A legviccesebb talán a "sziréna-effektus", amikor egy mentőautó vagy rendőrautó hangjára válaszul ő is bekapcsolódik a "kórusba".
Meg kellett tanulnom értelmezni ezeket a hangokat, és ami még fontosabb, megtanulnom élni velük. Néha frusztráló lehet, főleg, ha pont a kedvenc sorozatod legcsendesebb jelenetében szólal meg. De legtöbbször már csak mosolygok rajta. Ez Farkas egyéniségének része, a sarkvidéki örökségének hangja. És valljuk be, egy kicsit imádom is ezt a fura, éneklő szőrcsomót.
Szóval, ha huskyra vágysz, készülj fel a vonyításra. Legyen nálad mindig egy extra adag türelem... és esetleg fülhallgató a csendes pillanatokhoz! De egy biztos: sosem lesz unalmas az élet mellette.