A kakapó eredetileg Új-Zéland erdeiben élt, azonban a szigetekre érkező ember és az általa behozott ragadozók – patkányok, macskák és menyétek – szinte teljesen kipusztították.
A 19. század végére a kakapók száma drasztikusan lecsökkent, és a 20. század közepére szinte teljesen eltűntek.
Az 1970-es években a tudósok mindössze néhány példányt találtak, és azonnali védelmi intézkedéseket vezettek be a megmentésük érdekében.
Az új-zélandi természetvédelmi szervezetek hatalmas erőfeszítéseket tettek a kakapók fennmaradásáért.
Az egyik legjelentősebb program a Kakapo Recovery Program, amely célzott tenyésztési és élőhely-védelmi intézkedéseket tartalmaz.
Az erőfeszítéseknek köszönhetően a kakapó populációja lassan, de biztosan növekszik.
Az 1990-es években kevesebb mint 50 példány maradt, de ma már több mint 250 él belőlük.
A kakapó nemcsak egy különleges és egyedülálló madárfaj, hanem Új-Zéland ökoszisztémájának fontos része is. Megőrzése nemcsak természetvédelmi szempontból lényeges, hanem az emberiség felelőssége is, hogy ne hagyjon eltűnni egy ilyen ritka fajt. A kakapó példája rávilágít arra, hogy a megfelelő védelmi intézkedések és az emberi elkötelezettség képes megmenteni még a legkritikusabb helyzetben lévő állatokat is. A kakapó a világ egyik legkülönlegesebb és legritkább madara, amely számos kihívással néz szembe. Hosszú életű, intelligens és barátságos madár, amely kizárólag az emberi beavatkozásnak köszönhetően maradt fenn. A megőrzési programok eredményei biztatóak, de a kakapó továbbra is veszélyeztetett faj. Ha érdekel a természetvédelem és szeretnéd támogatni a kakapók megőrzését, látogass el a Kakapo Recovery Program hivatalos oldalára (a linkre kattintva) és ismerd meg, hogyan segíthetsz, vagy töltsd ki az űrlapot oldalunkon!
A kakapó nagyon cukin mászkál, ugrál sétál, és valamikor még a szárnyát is megpróbálja használni, de nagyon béna és nem tud repülni. Egy csávó végig angolul magyaráz, de igazából ez nem sokakat érdekel mivel túlságosan el vannak foglalava a kakapóval, mert nagyon aranyos.