A fajtákról

Doberman

Karl Friedrich Louis Dobermann (1834-1894) adószedő és szintén a fajta megteremtője. A fajta tenyésztésében a legnagyobb szerepet az ún. „mészároskutyák”, a mai rottweilerek ősei játszották. Ezeket az adósboran Türingiában előforduló fekete-rozsdabarna jegyekkel rendelkező juhászkutyákkal keresztezték. Dobermann ezeket a keverék egyedeket tenyésztette tovább az 1870-es években. A ma ismert dobermann jellegzetes fajtajegyeit többnyire a rottweiler, a német juhászkutya, a német pincser és a weimari vizsla fajtáktól kapta.

Jack Russel Terrier

A fajta kitenyésztése az 1800-as években John (Jack) Russell angol plébánoshoz köthető. Különféle terriereket keresztezett, hogy létrehozzon egy olyan fajtát, amely kifejezetten alkalmas elsősorban rókák vadászatára, azok föld alatti kortereikből való kiűzésére. Természetesen borzok, patkányok és egyéb rágcsálók elvadászására is használták és napjainkban is használják a fajtát. Az 1900-as évek közepétől az ausztrálok voltak azok, akik áldozatos tenyésztői munka után kialakították a fajtára jellemző jegyeket, így különös módon őket tartják a fajtamenesztő országnak, nem pedig Angliát. Az FCI csak 1990-ben ismerte el a fajtát, ezért a fajta hivatalos neve: „Jack Russel Terrier”. Az ausztrálok továbbra is nagyban kivették részüket a fajta továbbtenyésztésében, így az FCI 2000-ben ketté választotta. A kvadratikusabb arányú és hosszabb lábú típust lett a Parson Russell Terrier, amelyet eltérő az anyaszervezete is, míg a megjelenésében zömökebb és rövidebb lábú típus lett a Jack Russel Terrier, amelyet az FCI mai napig hivatalosan elismer.