„Vak dióként dióban zárva lenni
S törésre várni beh megundorodtam.”
Babits Mihály (1883–1941) a 20. század egyik legjelentősebb magyar költője, írója, műfordítója és irodalomszervezője volt. Szekszárdon született, majd a budapesti egyetemen tanult magyar–latin szakon. Tanárként dolgozott vidéken, majd Budapesten, de az első világháború alatt állásából eltávolították pacifista nézetei miatt.
1908-ban csatlakozott a Nyugat című irodalmi folyóirathoz, amelynek később szerkesztője és meghatározó alakja lett. Költészetét az impresszionizmus, szimbolizmus és klasszikus hagyományok ötvözete jellemzi. Fontosabb művei közé tartozik a "Levelek Iris koszorújából", "A gólyakalifa" (regény), valamint az "Esti kérdés" és a "Jónás könyve" című versei. Műfordítóként Dante Isteni színjátékának teljes fordítását is elkészítette.
A második világháború előestéjén egyre inkább szembefordult a szélsőséges politikai áramlatokkal. 1941-ben halt meg gégerák következtében.
József Attila
„Akárhogyan lesz, immár kész a leltár.
Éltem - és ebbe más is belehalt már.”
József Attila arcképe
József Attila (1905–1937) a 20. század egyik legnagyobb magyar költője volt. Szegény munkáscsaládban született Budapesten, édesapja elhagyta a családot, édesanyja pedig korán meghalt, ezért nevelőszülőknél is élt. Már fiatalon verseket írt, első kötete, a "Szépség koldusa" 1922-ben jelent meg.
Egyetemi tanulmányait nem fejezhette be, mert radikális nézetei miatt kizárták. Költészetét az avantgárd, az expresszionizmus és a szocialista eszmék is befolyásolták. Műveiben az egyéni és társadalmi szenvedés, az igazságkeresés és az elidegenedés is megjelent. Legismertebb versei közé tartozik az "Óda", a "Tiszta szívvel", az "Eszmélet" és a "Levegőt!".
Súlyos depresszióval és skizofrénia gyanújával küzdött, anyagi gondjai és magánéleti válságai is súlyosbították állapotát. 1937-ben tragikus körülmények között hunyt el, amikor egy vonat halálra gázolta – máig vitatott, hogy baleset vagy öngyilkosság történt.
Kosztolányi Dezső
Kosztolányi Dezső arcképe
„Füst és kávé között henyélek,
mivel a dolgom, végzetem csak annyi,
hogy élek.”
Kosztolányi Dezső (1885–1936) a 20. századi magyar irodalom kiemelkedő költője, prózaírója és műfordítója volt. Szabadkán született, majd Budapesten tanult magyar–német szakon, de egyetemi tanulmányait nem fejezte be. Az Első Nyugat-nemzedék tagjaként Ady és Babits kortársa volt.
Költészetét az impresszionizmus és szimbolizmus hatotta át, lírája egyszerre játékos és melankolikus. Prózájában a gyermekkor, az emlékezés és az emberi sorsok álltak a középpontban. Legismertebb művei közé tartozik a "Számadás", a "Boldog, szomorú dal", valamint a "Nero, a véres költő", az "Édes Anna" és az "Esti Kornél".
Újságíróként is aktív volt, és a magyar nyelv mestereként számon tartott műfordítóként többek között Shakespeare-t és Goethe-t is tolmácsolta. Élete végén súlyos torokrákkal küzdött, amely 1936-ban okozta halálát.
Érdekességek
Érdekességek
Érdekességek a költőkről
Költő
Babits Mihály
József Attila
Kosztolányi Dezső
Született
1883. Szekszárd
1905. Budapest
1885. Szabadka
Elhunyt
1941. Budapest
1937 Balatonszárszó
1936. Budapest
Érdekesség
Felesége, Tanner Ilona, először Babits lakótársával, Szabó Lőrinccel folytatott szerelmi viszonyt
két pszichoanalitikusába is szerelmes lett: Gyömrői Editbe és Kozmutza Flórába
Karinthy Frigyessel a magyar irodalmi élet egyik legendás barátságaként tartják számon kapcsolatukat.
