Ebben a leckében összefoglaljuk a videófeliratozás kapcsán felmerülő elveket.
A tanuló ismerje meg az elveket és képes legyen azt a gyakorlatban is felhasználni.
A videók feliratozása több felhasználói csoport számára is nagyon fontos, ezért alapszintű akadálymentességi követelményként jelenik meg a WCAG 2.0 szabványban. A feliratozás többféle igényt is kielégíthet, azonban más-más jellegű feliratokat kell ekkor készítenünk. A feliratokat az alábbiak szerint is csoportosíthatjuk.
Technikai szempontból fontos megkülönböztetnünk a nyílt (Open Caption), illetve zárt (Closed Caption) feliratot.
Nyílt feliratról beszélünk abban az esetben, ha a feliratok részét képezik a videóállománynak oly módon, hogy a felirat nem kapcsolható ki. Zárt felirat esetén a feliratok egy különálló állományban helyezkednek el, amelyekben a szöveges tartalom mellett az is beállításra került, hogy az adott felirat mely időkódtól (vagy képkockától), mely időkódig (vagy képkockáig) legyen megjelenítve.
Mindegyik feliratozási módszernek lehetnek előnyei, illetve hátrányai.
A nyílt felirat előnyei:
A nyílt felirat hátrányai:
A zárt felirat előnyei:
A zárt felirat hátrányai:
A zárt feliratnak lehet olyan változata, amikor a szöveg képként van tárolva, és az kerül adott időpillanatban megjelenítésre (pl. DVD-k esetén). Ez kevésbé praktikus akadálymentességi szempontból, így ezekkel nem foglalkozunk a tananyagunkban.
A Youtube portálra feltöltött videó esetén is van lehetőség videófeliratok megadására, amely feliratok ki- és bekapcsolhatók. Azok számára, akik gyors megoldást szeretnének a videók tananyagba ágyazására, ez egy lehetséges alternatíva lehet.
Számos formátum létezik a videóállományok feliratozására (pl. SubRip SRT, MicroDVD SUB, SubViewer, stb.). A HTML5 szabvány bevezet egy új formátumot (WebVTT - Web Video Text Tracks néven), amely alkalmas arra, hogy a HTML alapú tananyagokba illesztett videókat oly módon feliratozzuk, hogy azt a webböngészőbe épített alapértelmezett lejátszóprogram képes legyen megjeleníteni.
Bármelyik formátumot is használjuk, közös, hogy a feliratállománynak tartalmaznia kell azt az információt, hogy az adott felirat mettől meddig látható. Ez többféleképpen is megoldható.
A felirat láthatóságát a videófelvétel időkódja szerint is meghatározhatjuk. Az időkód HH:MM:SS:FS felépítésű, ahol az egyes karakterek jelentése:
Tehát a 0:02:12.250 időkód azt jelenti, hogy a film kezdetétől 2 perc 12 másodperc 250 ezredmásodperc telt el.
A felirat állományban ez alapján azt mondjuk meg, hogy mely időponttól mely időpontig legyen látható a felirat. Ezt a módszert használják például a SUBRIP (*.SRT) rendszerű feliratok.
Nézzünk bele egy ilyen módszerrel készített feliratállomány tartalmába:
Amint látjuk, az egyes feliratok sorszámozva vannak. A sorszám alatt a felirat kezdésének és befejezésének időkódja látható, --> szöveggel elválasztva.
Új sorban pedig látható maga a felirat, amely akár több sort is elfoglalhat. Ezután egy új sor következik, majd szerepel a következő felirat sorszáma, és így tovább.
Megadhatjuk azt is, hogy a felirat mely sorszámú képkockától mely sorszámú képkockáig legyen látható. Ilyen információt tárolnak például a MicroDVD (*.SUB) formátumú feliratok.
Nézzünk bele egy ilyen állomány tartalmába:
Az első sorban megadásra került az FPS (képkocka per másodperc) érték.
A kezdő és végső képkocka sorszáma kapcsos zárójelek közt szerepel. Ezt közvetlenül követi a felirat. Itt a felirat nem törhető új sorba, a sortörést a | karakter jelzi.
Vigyázzunk arra, hogy attól, hogy a feliratállományt .SUB kiterjesztésű, nem biztos, hogy a fenti formátumban tartalmazza a feliratot. A SUB állományban egyaránt lehet időkódos, vagy képkockaindex alapú megadás. Az alábbiakban három különböző formátumban elmentve láthatjuk ugyanazt a feliratállományt.
Subsonic formátum
SubViewer 1.0 formátum
SubViewer 2.0 formátum
A WebVTT formátumot külön is kiemelnénk, mert a HTML5 nyelven publikált weboldalak esetén ezen formátumban tudjuk a videókhoz csatolni az egyes feliratállományokat. Nézzünk egy példát!
A WebVTT formátumú állományokat UTF-8-as kódolással kell elmentenünk. Ha nem így járunk el, akkor a speciális karakterek (ékezetek stb.) megjelenése problémás lehet.
Láthatjuk, hogy a fájlt a WEBVTT szöveg vezeti be, majd üres sor következik. Ezután következnek azon blokkok, amelyek a feliratra vonatkozó információkat hordozzák. Ezen blokkokat angolul cue{-angol_be}-nak hívják a szabványban.
A blokk (cue) a felirat azonosítójával (legtöbbször egy sorszám) kezdődik, majd új sorban látható, hogy a feliratnak melyik időkódtól melyik időkódig kell láthatónak lennie.
Láthatjuk, hogy a kezdeti (a felirat megjelenítése) és a végső (felirat eltűnése) között egy nyílra emlékeztető karaktersorozat (-->) áll.
Alatta pedig következik a felirat szövege (esetleg több sorban), majd egy üres sor zárja a blokkot.
Ezek után újabb blokkok következhetnek hasonló felépítésben.
Mivel a feliratoknak egyedi azonosítójuk van, azokat akár meg is tudjuk címezni a stíluslapok segítségével, így a feliratok megjelenése testre szabható.
A tananyag a TÁMOP 5.4.5. „A fizikai és info-kommunikációs akadálymentesítés szakmai hátterének kialakítása” című projekt keretében készült.