Mindenevőként nőttem fel, ráadásul gyerekkoromban meglehetősen válogatós voltam a zöldségek terén. Szerettem a húsokat és tulajdonképpen mindent, ami állatoktól származott, tiszteltem azokat, akik csak növényeket ettek, de soha nem gondoltam volna, hogy egy nap én is közéjük tartozom majd. A vegánsággal komolyabban három éve ismerkedtem meg, amikor egy cikk formájában szembejött velem a veganuár fogalma. Ez egy olyan kihívás, melynek lényege növényi étrendet folytatni januárban a nagy karácsonyi lakomák után. Én ebbe bele is vágtam kíváncsiságból, komoly szándék nélkül, és feliratkoztam egy oldalra, amely hetente küldött recepteket és cikkeket a témában. Végigcsináltam a januárt, de ekkor még pusztán csak egy teljesített kihívásként tekintettem erre, és amikor kitöltöttem a kérdőívet, melyet a hónap végén küldtek, azt válaszoltam, hogy nem tervezem folytatni a vegánságot. Viszont hírlevélben kapott információk hatására egyre inkább beleláttam, hogy mennyi erőszak köthető az állati eredetű ételekhez, ami eléggé elborzasztott és elgondolkodtatott. Így utólag úgy gondolok vissza az ez előtti időkre, hogy már az első veganuárom előtt sem éreztem helyesnek húst enni, csak könnyebbnek tűnt nem foglalkozni ezzel a kérdéssel, mint változtatni a kényelmes életemen. Ez a rossz érzés persze csak erősödött a nagyobb tudás birtokában. Arra is a cikkek ébresztettek rá, hogy a tej- és tojásipar éppen olyan kegyetlen, mint a húsipar, hiszen ezek mind egy körforgásban működnek. Elkezdődött a február, és néhány bizonytalan hét után arra jöttem rá, hogy nem tudok tiszta lelkiismerettel visszatérni a régi kerékvágásba. Eleinte elhagytam a tejtermékeket, valamint a húst a halfélék kivételével, később a tojást is. Egy időben elkezdtem hiányolni a tojást, így azt újra ettem, viszont a halat közben szép lassan elhagytam. Éppen ez az ingadozás buzdított arra, hogy ezt az évet egy kísérletnek szenteljem, amely során növényi étrendet folytatok hosszabb ideig, mint eddig valaha.
Azért választottam ezt a témát, mert ezelőtt nem volt időm és energiám olyan mélyen beleásni magamat a kutatásba, hogy a teljes képet lássam, de az évesmunka remek apropót adott erre. Elsősorban válaszokat kerestem, össze szerettem volna gyűjteni annyi tudást, hogy el tudjam dönteni, a vegánság tényleg jót tesz-e nekem és a Földnek, és hogyan tudnám ezt fenntartani, a mindennapjaim részévé tenni, sőt, talán végleg elköteleződni mellette.
A húsevés mellőzésének fontosságáról már ókori filozófusok is tettek említést, valamint több vallás kapcsán is felmerül, ám a veganizmus fogalma csak a huszadik század elején jelent meg, és bár a gyökerei messzire visszanyúlnak, máig szélsőséges irányzatként tartják számon és nagy indulatokat vált ki egyes emberekből. Ez egy olyan életmód, amely - amennyire csak lehetséges - elutasítja az állatok kizsákmányolásának minden formáját, bármilyen célból is történjen az. Ez kihat az étkezésre, öltözködésre, higiéniai termékek és kozmetikumok választására. A vegán ember nem eszik húst, tojást, tejterméket vagy mézet. Nem hord állati eredetű anyagokat, például bőrt vagy gyapjút és kerüli az állatokon tesztelt termékeket. A vegán mozgalom az elmúlt időben folyamatos növekedést mutatott, főleg a fiatalabb generációk körében vált népszerűvé. A polcokon egyre több a növényi termék, az utcákon pedig a vegán étterem. A vegánságra való áttérés három leggyakoribb motivációja az állatjólét, a környezetvédelem és az egészség javításának reménye. A vegánság a hiedelemmel ellentétben nem pusztán egy étrend, több annál: egy életmód, egy filozófia. Akiknél csak a táplálkozásban mutatkozik meg, azokra azt szokás mondani, hogy növényi alapú étkezést folytatnak.
Fontos kiemelni, hogy a vegán emberek semmilyen formában nem fogyasztanak állati eredetű ételt, tehát például nem csak tejet nem isznak, hanem nem veszik meg a boltban azt a kekszet vagy péksüteményt, melynek összetevőlistáján tejpor vagy tejsavópor szerepel. Ez végiggondolva logikus, de sok ember számára valamiért nem egyértelmű, tőlem is kérdezték már meg például, hogy “de ugye vajat azért eszel?” Arra kell még odafigyelnie a növényi étrendre frissen áttért embereknek, hogy van néhány összetevő és adalékanyag, melyekről első hallásra nem sejtenénk, hogy állati eredetűek. Ilyen például a zselatin, mely megtalálható süteményekben, a legtöbb gumicukorban, valamint gyógyszerkapszulák bevonataként. Ez egy állati csontokból és kötőszövetekből előállított zselésítőanyag, így természetesen nem vegán. Emellett a kollagén, az elasztik, a keratin is ebbe a körbe tartozik, és több E-szám is (E120, E441, E542, E901, E904, E913, E910, E920, E921) állati eredetű anyagra utal. Szerencsére manapság a legtöbb terméken fel van tüntetve, ha az adott élelmiszer vagy kozmetikum vegán, de viszonylag hamar meg lehet tanulni hatékonyan átfutni az összetevők listáját is.
Egy megfogalmazás szerint az etikai veganizmus abból áll, hogy valaki a fajizmust tudatosan ellenezve éli az életét. A fajizmus fogalma sokak számára ismeretlen, pedig a legtöbben ebben a hitrendszerben élnek vagy éltek régebben. Ez a rasszizmushoz vagy szexizmushoz hasonlítható előítélet, amely az egyén értékét és jogait egy bizonyos fajhoz való tartozása alapján ítéli meg. A fajizmus szerint az emberi faj felsőbbrendű, így joga van használni az állatokat és uralkodni felettük. Ez a látásmód olyan mértékben jelen van az életünkben, hogy sokan meg sem kérdőjelezik, ezt tanulták meg és majd ezt adják tovább. A fajizmus miatt kezeli a társadalmunk normális és hétköznapi jelenségként azt, amit, ha nem állatokkal, hanem emberekkel végeznének, brutális erőszaknak számítana. A legtöbb ember mélységesen felháborodik, ha azt látja, hogy valaki megüt egy kutyát, míg a legkisebb bűntudat nélkül eszik sertéshúst, hiába intelligensebb egy disznó egy kutyánál. A fajista felfogás az állatokat a haszonállat és a háziállat kategóriákba sorolja, és ez határozza meg, hogy egyeseknek törődés és szeretet jár, másoknak szenvedés és halál. Hogy ezekbe a kategóriákba mely fajok esnek, az kultúránként eltérő. Európában sokak számára gyomorforgató vagy dühítő, hogy tőlünk távoli országokban tengerimalacot, macskát vagy éppen kutyát esznek, de tulajdonképpen az egész nézőpont kérdése. Ha egyet hátra tudunk lépni és úgy vizsgálni a kérdést, lehet, hogy nem tűnik indokoltabbnak tehenet enni, mint mondjuk kutyát.
Gyakran hallani vegánság elleni kritikaként, hogy a húsevés a kultúránk része, amit nem hinném, hogy bárki is tagadni próbálna. Ám döntő érvnek ez meglehetősen kevés, ugyanis néha be kell ismernünk, hogy az őseinknek nem volt igaza mindenben, és tudnánk jobban csinálni náluk. Ez az emberi fejlődés alapvető kulcsa, hiszen ha nem kérdőjeleznénk meg elődjeink döntéseit és hagyományait, megragadnánk a fejlődésben. Ha mindenben a hagyományokra, szokásokra hivatkoznánk, akkor például még mindig rabszolgákat tartanánk, azonos neműek nem élhetnének párkapcsolatban, vagy a nők nem szavazhatnának. Azt gondolni, hogy a Világ tökéletes és nem kell finomítani rajta, meglehetősen naiv és egyben veszélyes gondolat. Úgy gondolom, a történelmünkre visszatekintve kijelenthetjük, hogy az, hogy valami általános, nem feltétlenül jelenti azt, hogy normális is, bár ezt sajnos hajlamosak vagyunk elfelejteni.
A másik nagy, vegánságot ellenző kijelentés szerint a húsevés a természetes körforgás része, az élet rendje. Ez is igaz valahol, csak éppen nem olyan formában, ahogy az manapság zajlik. Természetesen senki nem szeretné az oroszlánt vagy a tigrist lebeszélni a húsevésről, de azt be kell látnunk, hogy az a folyamat, ami a hűtőpultból megvásárolt csirkéhez vezet, minden, csak nem természetes. A reklámok persze mindent megtesznek az ellen, hogy ez tudatosodjon bennünk és átgondoljuk, hogy a vásárlással mit is támogatunk tulajdonképpen. Gondoljunk csak étteremlogókra, vagy felvágottat reklámozó videókra. Gyakran látunk nevető malacokat és mosolygó csirkéket, az állatok jellemzően vidámak, boldogok. Senki nem venné meg ezeket a termékeket, ha a cég a valóságot mutatná, a vevők pedig igyekeznek hinni ezeknek a képeknek és nem hallgatni a józan eszükre, hogy az állatokkal mi is történik valójában. “Ha a vágóhidaknak üvegfaluk lenne, mindenki vegetáriánus volna” - tartja a mondás.
A legproblémásabb az, ami a nagyüzemi gazdaságokban zajlik, márpedig sajnos ezek felelősek az állattenyésztés jelentős részéért világszerte. Ide tartozik a hús-, tej- és tojásipar is, ezek szorosan összekapcsolódnak, nem különíthetőek el egymástól, hiszen ugyanazon körforgás részesei, így aki ezek bármely termékét fogyasztja, a többit is támogatja, ha nem is közvetlenül. Az intenzív gazdálkodásnak is nevezett tevékenység elsődleges célja a profittermelés, így az iparág a termelés maximalizálására és a költségek minimalizálására törekszik. A gazdálkodás efféle megközelítése viszonylag frissnek mondható. A vitaminok, vakcinák és az antibiotikum felfedezése nagy változást hozott az állattartásban, és fellendítette a termelést. Ezek hatására lehetőség nyílt az állatokat zárt helyen, nagy tömegben és kis területen tartani - a betegségek veszélyének minimalizálásával. Az állatok vitaminokat, hormonokat és különféle gyógyszereket kapnak, hogy a lehető legjobb teljesítényt nyújtsák, ezekkel a módszerekkel ma már egészen extrém termelést csikarnak ki belőlük. Hogy egy példát említsek, a mai csirkék vadon élő ősei átlagosan 10-15 tojást raktak évente, de a tenyésztés és a kapott szerek hatására ma egy nagyüzemben tartott tyúk képes akár 300-at is tojni egy évben. A marháknál is hasonló a helyzet, a mai tehenek közel háromszor annyi tejet adnak, mint száz évvel ezelőtti társaik. Magától értetődő módon ez a természetellenes életmód számos negatív hatást von maga után, a tehenek gyakran sánták, tőgy-gyulladástól és emésztési problémáktól szenvednek. A csirkék szervezetéből a rengeteg tojással kalcium távozik, így a csontjaik olyan gyengék, hogy sokszor felállni sem képesek csonttörés nélkül. A nagyüzemi állattartásban már az élet létrejötte sem természetes, a tejelő teheneket mesterségesen termékenyítik meg az emberek. A borjakat nem ritkán már a születésük napján elválasztják az anyjuktól, akiknek ez hasonlóan traumatikus, mint egy ember anyának lenne, ha megfosztanák a gyermekétől. A hím utódok húsa puhább lesz a mozgáshiánytól, ezért jellemzően egyáltalán nem engedik ki őket a szabadba, mielőtt fiatalon levágnák őket. A nőstény borjak anyjuk szomorú sorsát öröklik és tejelő tehén lesz belőlük. Amikor elkezdenek kevesebb tejet adni, ami a körülmények miatt a természetesnél sokkal hamarabb bekövetkezik, vágóhídra kerülnek, ilyenkor általában 4-5 évesek, pedig akár négyszer ilyen hosszan is élhetnének. A vágóhídon lerögzítik a fejüket és egy mechanikai vagy elektromos eszközzel elkábítják őket, ezt sok országban előírják az állatjólléti törvények, de sajnos sorra kerülnek elő leleplező videók, melyekből kiderül, hogy ez nem mindig hatásos és szakszerű. Ezután elvágják a torkukat és kivéreztetik, majd feldolgozzák őket. Gondolhatnánk, hogy a biogazdaságokban jobb az állatok sorsa, és ez bizonyos mértékben valóban helytálló, nem betonon tartják őket és az életük kicsit hosszabb. De ők is ugyanazokon a vágóhidakon végzik ugyanolyan körülmények között, ugyanis Európában az organikus minősítés megszerzéséhez nincs előírva az ipari módszerektől eltérő vágási eljárás. A többi nagyipari állat élete is hasonló. A sertések szűk fémketrecekben élnek és ott szülik meg utódaikat is, nekik általában a gázkamrás kábítás jut, majd a tehenekhez hasonló halál. A csirkéket szintén összezsúfolva tartják, általában zárt helyen, egy csirkére az előírás szerint kicsivel több, mint egy A4-es lapnyi terület jut. A hímek nagy részét feleslegesnek ítélik, ezért őket a kikelésük után közvetlenül, a beteg társaikkal együtt élve ledarálják. (Németország az első, ahol ezt betiltották, ott 2022-től tilos ez az eljárás). A tojókat kb. másfél éves korukban ölik meg, a vágóhídon fejjel lefelé árammal feltöltött vízbe lógatják őket, majd elvágják a torkukat.
A húsiparban évente közel 75 milliárd szárazföldi állatot ölnek meg. Ez azt jelenti, hogy ha nem állatokat, hanem embereket ölnénk ilyen ütemben, kevesebb, mint másfél hónap alatt a teljes emberiség kipusztulna. Ez egészen sokkoló, pedig ebben a vízi élőlények még nincsenek is benne, közülük több mint ezermilliárdan halnak meg évente. Az ipari állattartás egészen addig működni fog, amíg termékeire van kereslet. Nem tudunk ellene mást tenni, mint hogy a pénzünkkel nem szavazunk erre a mészárlásra és alternatívát keresünk. A legelső elkerülhetetlen lépés, hogy szembenézzünk a valósággal és átgondoljuk, hogy honnan is származik amit, pontosabban akit megeszünk.
A vegán életmód szempontjából az állattesztelés is egy nagyon fontos téma, hiszen itt is állatkínzásról van szó. A Cruelty Free International 2018-ban végzett egy kutatást a témában, mely szerint évente több, mint 115 millió állaton végeznek kísérleteket globálisan. Ez a szám más források szerint még ennél is magasabb lehet. A kísérleteket jellemzően nyulakon, egereken, patkányokon, kutyákon, macskákon, lovakon vagy majmokon végzik, nem ritkán érzéstelenítés nélkül. Az állatok a poklok poklát élik meg, vegyi anyagokat dörzsölnek a bőrükbe vagy cseppentenek a szemükbe. A kísérletek jelentős része hadiipari vagy kozmetikai teszt, csupán nagyon kicsi részük orvosi kutatás.
Az EU szerencsére fontos lépéseket tett a laboratóriumokban zajló kegyetlenség ellen és végül 2013-ban bevezette a teljes tesztelési tilalmat, mely sok szépségipari céget ösztönzött az etikus megoldások - in vitro tesztelés - választására. A törvény szerint az EU teljes területén tilos olyan kozmetikai termékek és összetevők gyártása és forgalmazása, melyeket állatokon teszteltek. Azonban a korlátozásban akadnak kiskapuk, melyeket sok vállalat ki is használ sajnos. Például azok a cégek, amelyek termékeiket Kínában is értékesítik, szinte biztos, hogy nem állatkísérlet-mentesek, ugyanis az ottani törvények sok esetben előírják az állatokon zajló tesztelést, mielőtt a termék forgalomba kerülne. A világ nagy része még mindig tesztel állatokon, pedig a mai fejlett technológia már lehetővé teszi, hogy megkíméljük az állatokat és akár az eredmények is pontosabbak legyenek. Alternatív megoldás a sejteken, szövetmintákon vagy szerveken való tesztelés - élő szervezetek helyett. Vannak olyan cégek is, akik önkénteseken tesztelik azokat a késztermékeket, melyek nem tartalmaznak új alapanyagokat, ilyen például a Lush. Vevőként a mi felelősségünk, hogy kifejezzük nemtetszésünket, és a nagy márkákat a változtatásra ösztönözzük.
Gyakran felmerül a kérdés, hogy a vegánsághoz tartozó étrend vajon milyen hatással van az emberi szervezetre. Egyesek éppen az egészségük javításának céljából kezdenek bele a növényi alapú étkezésbe, mások viszont szkeptikusak és ezért utasítják el. Sok tévhit és rengeteg kérdés övezi a témát, de szerencsére számos kutatás készült már ezek kapcsán, így a legtöbb esetben nem kell a sötétben tapogatóznunk. A vegán életmóddal járó étrend egyetlen buktatóját a hiánybetegségek kialakulása jelentheti, amelyek talán gyakran előfordulnak, ám jó hírem van: egyáltalán nem elkerülhetetlenek! Egy helyesen összeállított növényi étrend mellett ezek veszélye minimálisra csökkenthető, sőt, ha vegánként időt szánunk egy kiegyensúlyozott életmód kialakítására, akkor számos pozitív hatásásra is számíthatunk. Pusztán azt kell szem előtt tartanunk, hogy vannak dolgok, melyekre különös figyelmet kell fordítanunk egészségünk megőrzése érdekében, ugyanis a növényi étrenddel kapcsolatos hiedelmek néha nem teljesen alaptalanok. Én a leggyakrabban felmerülő kérdésekre kerestem a választ, melyeket valószínűleg minden vegán ezerszer hallott már.
A zsírok táplálkozásunk alapvető részei, remek energiaforrások. Ezek több kategóriába sorolhatóak, egyes típusok támogatják szervezetünk egészséges működését, mások hátráltatják azt. Az omega-3 zsírsavak létfontosságúak, hiszen csökkentik a gyulladást a szervezetben, ezzel megelőzik és kezelik a betegségeket. Ezzel ellentétben az omega-6 zsírsavak fokozzák a gyulladást. Nem kell és nem is tudnánk száműzni utóbbi az életünkből, ám arra tudatosan törekednünk kell, hogy meg tudjuk tartani ezek ideális arányát, ugyanis az egyensúly kibillenése komoly panaszokat okozhat. Általánosságban elmondható, hogy a nyugati embereknél ezen zsírsavak aránya - még ha vegyesen táplálkozó személyről beszélünk is - nem megfelelő, mert rengeteg élelmiszerben dominál az omega-6, leginkább a növényi olajokban, magvakban, de az állati zsírokban is. A húst fogyasztók számára a hal remek omega-3 forrás, de a vegánoknak más megoldást kell keresnie. Természetes módon is bevihető, de arra figyelni kell, hogy nem elég, ha egy növény gazdag omega-3-ban, de fontos, hogy emellett alacsony legyen az omega-6 tartalma. A lenmag, a chiamag, a babfélék és sok leveles zöldség megfelel ennek a követelménynek, de ha nem tudjuk ezeket rendszeresen fogyasztani, akkor érdemes étrendkiegészítő szedésével javítani a zsírsavak arányán.
A B12-vitamin elengedhetetlen az emberi szervezet egészséges működéséhez. Hozzájárul a vérképzéshez, az idegrendszer megfelelő működéséhez, és az agy, a szív, a csontok és a bőr egészségéhez. A B12 vízben oldódik, de a szervezet el tudja tárolni, így előfordulhat, hogy később, akár csak évek múlva jelentkeznek hiányának jelei. Ha hosszú távon nem jut hozzá a szervezet, akkor nagyon komoly, néha visszafordíthatatlan tünetek jelentkezhetnek. Az állati eredetű ételek tartalmazzák ezt a vitamint, bár gyakran mesterséges módon. Egyes elméletek szerint a sörélesztőpehely és a tengeri alga lehet természetes vegán B12 forrás, de a kutatások egyelőre nem szolgálnak elegendő bizonyítékkal erre. A tudomány jelenlegi állása szerint növényekben nem fordul elő, így ez az egyetlen olyan tápanyag, melyet vegánként természetes módon nem lehet bevinni. A vitamint egyébként baktériumok állítják elő, így étrendkiegészítőként a növényi étrendbe is beilleszthető, szedése erősen ajánlott.
A szója és az abból készült termékek, leginkább a tofu és a tempeh sok vegán étrendjének alapvető részét képezik, ám megítélésük igencsak megosztó. Egyesek rendkívül értékes tápanyagforrásként tartják számon ezt a növényt, mások szerint viszont többet árt, mint segít, ezért gondoltam úgy, hogy érdekes lehet kicsit részletesebben is megismerkednünk vele. A génmódosítás és a férfiakra gyakorolt feminizáló hatás az a két dolog, melyeket leggyakrabban hallhatunk a szójával kapcsolatos kritikaként, így elsősorban azt próbáltam kideríteni, hogy ezek a feltételezések mennyire helytállóak.
Szerintem sok emberben egyszerűen az szül ellenszenvet a szójatermékekkel kapcsolatban, hogy itt Európában viszonylag újnak számítanak még ezek az élelmiszerek, hiszen csak nemrégiben jelentek meg a köztudatban. A tofuevés akár tűnhet modern hóbortnak is, de az igazság az, hogy valójában egy ősi ételről van szó, melyet évezredek óta fogyaszt az ember, csak éppen a világ másik felén, a keleti országokban. A szója sok szempontból remek tápanyagforrás, ugyanis gazdag fehérjében, magnéziumban és kalciumban, valamint értékes aminosavakat is tartalmaz. Hátrányt az jelenthet, hogy egyes tápanyagok felszívódását gátolhatják a benne található antinutriensek bizonyos esetekben. Az utóbbi időben elterjedt a szójáról, hogy a férfiakra “nőiesítő” hatással lehet, de tudományos bizonyítékok vannak rá, hogy ez csak mítosz, a növény nem befolyásolja a tesztoszteronszintet, viszont feltételezhetjük, hogy fogyasztása csökkenti a mell- és prosztatarákot. A génmódosítás témáját ellenben nem zárhatjuk le ennyivel, ugyanis ez egy valós probléma lehet, nem puszta tévhit. A szóját világszerte számos országban termesztik, köztük Magyarországon is. A legnagyobb termelők Kína, Brazília és az Egyesült Államok, utóbbi területén a termesztett növények körülbelül 90%-a génmódosított, hogy ellenállóbb legyen. Egyelőre a génmódosításról túl keveset tudunk ahhoz, hogy eldönthessük, jogosan tartunk-e tőle, de a Magyarországon kapható szójatermékek nagyrésze GMO-mentesként van feltüntetve, ami sokak számára megnyugvást jelenthet. A szójatermesztés a génmódosítás kérdése mellett felvet környezetvédelmi aggályokat is, sokakban nem is tudatosul, mekkora területet foglalnak el az ültetvények. A valóság pedig az, hogy elsősorban nem a tofut evő vegánok miatt nőtt ekkorára a szójapiac, hanem mert a megtermelt növények 80-90%-át a tej-, tojás- és húsiparban tartott állatok takarmányozására használják. Így a legtöbb ember rendszeresen fogyaszt szóját, még ha nem is közvetlenül és még ha nem is tud róla, az pedig, hogy ennek milyen hatásai lesznek a szervezetünkre, még nem egyértelmű, a kutatások jelen állás szerint nem szolgálnak elegendő bizonyítékkal.
Talán a leggyakoribb kérdés, melyet a vegánok nap mint nap megkapnak, hogy hogyan viszik be a szükséges fehérjemennyiséget. Sokan tartanak tőle, hogy nem tudnának az elvárt szinten teljesíteni egy növényi étrend mellett, ám ennek veszélye nem igazán áll fenn. A fehérje szinte az összes állati ételben nagy mennyiségben van jelen, de az emberek hajlamosak megfeledkezni arról, hogy a növényekben is megtalálható, ha kisebb mennyiségben is. A fehérjehiány a nyugati országokban rendkívül ritka, és általában tápanyaghiánnyal vagy felszívódási zavarral hozható összefüggésbe, nem pedig a növényi étrenddel, a legtöbb ember ugyanis a szükségesnél jóval több fehérjét fogyaszt. A vegánok jellemzően különösebb odafigyelés nélkül is elérik az ideális napi szintet, ami felnőttek esetében körülbelül 0,8 gramm/testsúly (kilogramm) környékére becsülhető. A legjobb növényi fehérjeforrások közé tartoznak a hüvelyesek, a magvak és a gabonafélék.
Az izomépítéshez és az egészség megőrzéséhez nincs szükségünk az állatok kizsákmányolására, ezt pedig mi sem bizonyítja jobban, mint az a rengeteg vegán sportoló, akik a dobogókon állnak minden jeles sporteseményen. Gondoljunk csak Serena és Venus Williamsre, a több világrekordot is tartó teniszbajnok testvérpárra, a több, mint 4 órát plankelő (és ezzel 5 évig világrekordot tartó) Dana Glowackára, vagy éppen Lewis Hamiltonra, a hétszeres világbajnok Forma-1 versenyzőre! A listát persze szinte a végtelenségig lehetne folytatni, ám a választ ennyiből is leszűrhetjük - a vegán életmód a legkevésbé sem akadályozza a magas fizikai teljesítményt, sőt!
Az esetleges hátrányok és nehézségek mellett nem maradhatnak el a növényi étrend nyújtotta pozitívumok sem, ugyanis ezekből is akad bőven. Az Amerikai Dietetikusok Szövetsége szerint a tisztán növényi alapokon nyugvó étrend minden korban és egészségi állapotban megfelelő, amennyiben helyesen van összeállítva, ez alól a hiedelemmel ellentétben a terhesség sem kivétel. Kutatások támasztják alá, hogy a vegánoknál kisebb lehet sok, a nyugati emberre jellemző betegség, valamint a korai halál kockázata. A növényi étrend magas rost-, tápanyag- és antioxidáns tartalma hozzájárul a megfelelő anyagcseréhez, az elhízás elkerüléséhez és az erős immunrendszer kiépítéséhez, emellett csökkentheti a magas vérnyomást, a 2-es típusú cukorbetegség és bizonyos ráktípusok kialakulásának kockázatát. Az is elgondolkodtató tény, hogy a kék zónákban (így azokat a területeket nevezzük, ahol a legmagasabb a várható élettartam) az emberek növényekben gazdag étrendet folytatnak, húst és tojást ritkán, tehéntejet pedig szinte egyáltalán nem fogyasztanak. Úgy gondolom, hogy az, amit megeszünk nem csak a testi, hanem a lelki egészségünkre is hatással van. Sokkal tudatosabb lettem abban, hogy hogyan készítem és fogyasztom el az ételeimet, van valami békés érzés abban, hogy az étkezéshez nem veszem el senki életét. Hasonló megélésről számolnak be mások is: Steiner Kristóf például, akivel az interjúmat készítettem, arról mesélt, hogy hogyan segítette át a vegánság a korábban fennálló súlyos evészavarán.
A növényi étrend tehát számos előnnyel járhat, de észben kell tartanunk, hogy a vegán ételek is lehetnek egészségtelenek. Ha támogatni szeretnénk a szervezetünket, akkor a legfontosabb a változatosság, részesítsük előnyben a zöldségeket, gyümölcsöket, hüvelyeseket, gabonákat és magvakat, emellett amennyire csak lehet, kerüljük az iparilag feldolgozott élelmiszereket.
Előfordulhat, hogy érdekel a vegánság, de azt sem tudod, hol kéne elkezdened az egészet, hiszen annyi mindent lehet ezzel kapcsolatban hallani, hogy nagyon nehéz eldönteni, melyik tanácsot fogadjuk meg és melyiket ne. Szerintem a legfontosabb az, hogy próbálkozz, kísérletezz és maradj kíváncsi. Úgy gondolom, hogy egy ilyen életmódbeli változtatás nagyon eltérő lehet egyénenként, az elkezdés szempontjából pedig igencsak lényeges, hogy mennyire állsz jelenleg messze a végső céltól, ezért nehéz hasznos tanácsot adni. Nekem a veganuár kihívás sokat segített abban, hogy elinduljak ezen az úton, habár ez kicsit olyan volt, mint fejest ugrani a mélyvízbe, hiszen hirtelen váltottam étrendet átmenet nélkül. Az én esetemben ez bevált, de valószínűleg nem ez a legbölcsebb választás, több szempontból is a fokozatos átállás tűnik a legjobb megoldásnak. Adnék néhány tippet, hogy hogyan alakíthatod át szép lassan az étkezési szokásaidat, ha a növényi étrend a célod.
Ha eddig az állati eredetű termékek képezték az étkezésed alapját, akkor kezdheted a változtatást egészen kicsi lépésekkel is, például húsmentes hétfőkkel vagy vegán uzsonnákkal. Nem számít, mennyire lényegtelennek tűnnek ezek elsőre, időbe telik, amíg a szervezeted és az ízlésed hozzászokik az újdonságokhoz. A sütéshez használt vajat és tejet már kezdetben is nyugodtan helyettesítheted növényi alternatívákkal, nagyon nagy eséllyel fel sem fog tűnni a különbség a kész ételekben. Kezdj el szép lassan egyre több hüvelyest, zöldséget és gyümölcsöt beiktatni a hétköznapjaidba, megpróbálhatod a régi kedvenc ételeidet vegánosítani, akár csak félig is. Ha ezt szentségtörésnek érzed, akkor próbálj ki vegán recepteket, kezdj el új ízeket felfedezni! Én például a vegánságomnak köszönhetően ismerkedtem meg mélyebben a keleti konyha jellegzetességeivel, ami nagyon jó alapot nyújt, hiszen a legtöbb ázsiai étel tradicionálisan is főleg növényekből készül. Nagyon ajánlom, hogy kóstold meg más kultúrák étkeit is, én a keleties fűszerekkel azóta sem tudok (és nem is akarok) leállni. Sokkal könnyebb és kielégítőbb lehet ezeket bevezetni az életedbe, mintha az igencsak állati alapanyagokra támaszkodó magyar konyhából indulnál ki. A növényi alapú főzés kezdetben kihívást jelenthet, főleg, ha nem vagy jártas a konyhában, de szerintem sokkal izgalmasabb, mint hagyományos ételeket készíteni. Amikor elkezdtem ismerkedni a vegánsággal bevallom, hogy úgy éreztem, le kellett mondanom a kedvenc ételeim zöméről, de amint a kezdeti tanácstalanságom elmúlt, gasztronómiai szempontból kitárult számomra a világ! Elkezdtem az egészségemet fő prioritásként kezelni, szép lassan belecsempésztem az étrendembe olyan zöldségeket is, melyeket addig kerültem és számos ponton kiléptem az étkezési komfortzónámból, ami válogatós létemre igencsak szűk volt azelőtt. A konyhában rengeteget kísérleteztem és rájöttem, hogy a növényi alapú ételek készítésénél a kreativitás határa a csillagos ég, a főzés pedig azóta az egyik fő szenvedélyemmé vált.
A fokozatosság nem csak a kényelem szempontjából fontos, hanem egészségi okai is vannak a dietetikusok szerint. Gyakran hallani olyan történeteket, hogy valaki egyik napról a másikra elhagyta az állati eredetű élelmiszereket, ám egy hónap múlva a szervezete működésének felborulására hivatkozva visszatért hozzájuk, örökre elátkozva a vegánságot. A növényi étrend rosttartalma jellemzően magasabb a hagyományosénál, ami kezdetben okozhat emésztési zavarokat, a hüvelyesek fogyasztása pedig puffadást, mivel a szervezet ekkor még nincs ezekhez hozzászokva. A bab- és borsófélék fogyasztás előtti áztatása, átmosása segíthet, ez főleg akkor fontos, ha újdonságnak számítanak. Legyél türelmes, idővel a tested meg fogja szokni a sok rostot, sőt még hálás is lesz érte.
Friss vegánként a legkézenfekvőbb megoldásnak az tűnhet, ha a régi, megszokott ételeidet eszed továbbra is, csak növényi alternatívákkal. Ez kezdetben sokat segíthet az átállásban, ha még nem állsz készen elengedni a megszokott ízeket és újakat felfedezni, de hosszú távon én ezt az utat nem ajánlanám. Ma már a sajttól kezdve egészen a húsig kaphatóak vegán helyettesítő termékek, de ezeket több szempontból sem érdemes az étkezésünk alapjaivá tenni, egyrészt azért, mert szinte sohasem fogják a várt ízélményt nyújtani, másrészt pedig azért, mert az egészségünk szempontjából sem mondhatóak ideálisnak. A növényi étrend számos pozitív hatással kecsegtet, de csak abban az esetben, ha amennyire csak lehet, a teljes értékű növényi ételek változatos fogyasztására törekszünk. Ez azt jelenti, hogy kerüljük a feldolgozott, kész termékeket, és igyekszünk a növényeket minél természetesebb formájukban fogyasztani. Ha bizonytalan vagy benne, hogy mi kerüljön egy nap a tányérodra, akkor a figyelmedbe ajánlom a Dr. Michael Greger amerikai orvos által megalkotott “napi tucat” (daily dozen) módszerét. Ez nem más, mint egy lista, mely az egészséges élet 12 legfontosabb összetevőjét veszi számba. A napi tucat tíz nélkülözhetetlen élelmiszercsoportot tartalmaz, valamint ezek ajánlott mennyiségét, de a listán helyet kapott a folyadékbevitel és a testmozgás is. Egy applikáció is elérhető, ahol a felhasználó könnyedén követheti az aznapi étkezését és a teljesített kategóriákat, ez a Dr. Greger’s Daily Dozen néven található meg. Szerintem mindenképpen érdemes átnézni a listát, még ha nem is tartjuk magunkat szigorúan hozzá, mert jó kiindulási pont lehet az egészséges vegán léthez. Az összeállítás a következő elemekből áll:
A bolygónk kritikus helyzete egy olyan téma, amely az utóbbi időben igencsak foglalkoztat, így amikor a vegánságot választottam évesmunkámnak, egyértelmű volt, hogy az étkezésünk környezetre gyakorolt hatása az egyik legégetőbb szempont, melyet meg szeretnék vizsgálni. Meglepően mély nyomott hagyott bennem, amikor jó néhány évvel ezelőtt, életem első klímatüntetésén a szervezők megkérdezték a tömeget, hogy ki az, aki vegetáriánus. Számos kar lendült a levegőbe körülöttem, én pedig lelkes húsevőként úgy éreztem, hogy van még hova fejlődnöm, ami a környezetvédelmet illeti. Évekkel később, szintén egy sztrájk alkalmával pedig egy feltartott táblán akadt meg a szemem, melyen nemes egyszerűséggel ez állt: “Miért nem vagy még vegán?” Én pedig valóban elgondolkodtam azon, hogy miért is nem vagyok, valamint azon is, hogy nem képmutató-e a döntéshozóktól követelni a fejlődést, miközben én sem teszem meg a magam részét a változás érdekében. Ez utóbbi gondolat indított el azon az úton, amelyen most is haladok, ugyanis a környezetvédelem jelentette kezdetben számomra az egyik fő motivációt, hogy elhagyjam az állati eredetű élelmiszereket. Eddig azonban csak másodkézből származó, homályos információkra támaszkodtam, de ez az év lehetőséget adott rá, hogy alaposan utánajárjak, a növényi étrend valóban fenntarthatóbb-e, mint a hagyományos.
Azt kell mondanom, hogy a fenti kérdés nem válaszolható meg egyszerűen egy igennel vagy nemmel. Ahogy az egészség kapcsán is említhettem, konkrétumok nélkül nem tudunk igazán hitelesen két étrendet vagy életformát összehasonlítani, csak ha általánosítunk. Ez a Földre gyakorolt hatásra is vonatkozik, ugyanis vegánként is lehet fenntarthatatlan és környezetszennyező életmódot folytatni, hogyha például a világ másik feléről érkező feldolgozott élelmiszereket fogyasztunk. Azonban az állattartás felvet olyan kérdéseket és problémákat, melyek arra engednek következtetni, hogy a növényi ételek választása az esetek többségében kevésbé ártalmas. Az szerintem nem nagy újdonság senki számára, hogy az élelmezési rendszerünk jelenleg messze nem kielégítő, hiszen számos területen mindennapos az éhezés. A klímaválság kritikus fordulópontjához közelítve itt az idő átalakítani a régi rendet, ami látható módon nem működik megfelelően.
Manapság sokkal több állati forrásból származó élelmiszert fogyasztunk, mint az őseink tették, így az ezt lehetővé tevő termelés is óriási növekedést mutatott az elmúlt időben, ez pedig több szempontból is károsítja a bolygót. A Föld lakható területének közel a felét használjuk mezőgazdaságra, viszont érdekes, hogy ennek körülbelül 80%-án zajlik állattartás és takarmány termesztés, amíg mindössze 20% körüli azon földterület, ahol közvetlenül emberi fogyasztásra termesztik a növényeket. Ennek ellenére a globális kalóriabevitel mindössze egyötöde származik állati forrásokból, ebből következik, hogy sokkal helytakarékosabb lenne, ha közvetlenül magunknak termelnénk az élelmiszert, hiszen ilyen módon a rendelkezésre álló földeken sokkal több embernek elegendő ételt állíthatnánk elő. Nem is gondolnánk, hogy mennyi állatot tartunk el, ennek mértéke ugyanis egészen megdöbbentő. A Földön élő emlősök biomasszájának (vagyis összesített tömegének) az ember teszi ki a 36%-át, a haszonállatok pedig 60%-át, tehát a vadon élő állatok csupán a maradék 4%-ért felelnek. Ez természetesen a biodiverzitás csökkenését vonja maga után, hiszen a fajok közti egyensúly felborult, a vadon élő állatok pedig egyre kisebb területre szorulnak vissza, miközben számuk drasztikusan csökken. Az állattartás emellett olyan folyamatokban is szerepet játszik, mint az erdőirtás, a víz- és talajszennyezés. A Nature Food folyóiratban megjelent egy átfogó és kifejezetten alapos tanulmány a témában, mely egy évig követte 55 ezer ember étkezési szokásait. Az eredmény szerint a vegánok étrendje összességében csupán harmad annyi negatív hatást gyakorolt a Földre, mint a húsevőké.
Nem csak a szárazföldi állattok tartása jelent gondot, ugyanis az, ami a vizeken zajlik, talán még rémisztőbb. Az óceánok egészsége létfontosságú az életben maradásunk szempontjából, ám vizeink az összeomlás szélén állnak. A halászatról eddig nem ejtettem szót, viszont nem hagyhatjuk figyelmen kívül ezt a témát, főleg, ha fenntarthatóságról van szó, ugyanis sokkal több kárt okoz ilyen téren ez az iparág, mint gondolnánk. Érdekes, hogy az emberek mennyire máshogy viszonyulnak a halakhoz, mint a többi állatokhoz. Ha valaki kijelenti, hogy nem fogyaszt húst, gyakran hallani a kérdést, hogy “de halat azért ugye eszel?” A fajizmus ékes példája az a jelenség, ahogy a vízi élőlényeket lenézzük a szárazföldön élő társaikkal szemben és ahogy kevesebb értéket tulajdonítunk az életüknek, hiába nekik is csak egy adatott meg belőle. A halipar elképesztő mértékű mészárlásért felelős, ráadásul a megölt állatok egy része teljesen feleslegesen hal meg és el sem jut a fogyasztókig. A hálók csapdájába esett élőlények közel negyede úgynevezett “mellékfogás”, vagyis olyan állat, akit véletlenül fogtak ki. Általában delfinek, cápák és egyéb halak, teknősök és madarak tartoznak ehhez a szomorú sorsú csoporthoz.
Egyre nagyobb figyelem irányul a vizekben található hihetetlen mennyiségű szemétre, amely csökkentésére hoztak is már bizonyos rendeleteket. Sorra tiltják be a különböző egyszerhasználatos műanyag eszközöket, amely természetesen fontos lépés, csak számomra fájdalmasan apró, különösen azért, mert a halászat ügyéről és a halfogyasztásról eközben mindenki mélyen hallgat. Arra senki nem hívja fel a figyelmünket, hogy a hálók, damilok és egyéb halászati eszközök az óceánon úszó szeméthegyek egyik fő összetevői, ugyanis ezek egy része használat után is a vizekben marad. A halászat mai méreteit tekintve itt óriási mennyiségről beszélünk, ráadásul a hálók szerkezetük miatt az állatokra különösen veszélyesek.
A kereskedelmi halászat hatalmas növekedést mutatott az elmúlt évtizedekben, mely azt eredményezte, hogy rengeteg halfaj sodródott a kihalás szélére, a vizek pedig felettébb kritikus állapotba kerültek. Becslések szerint - amennyiben a jelenlegi tevékenység folytatódik - 2050-re gyakorlatilag kiürülnek az óceánok. Ha pedig a vizek élővilága kipusztul, akkor a szárazföld következik, ugyanis a földön minden kapcsolatban áll egymással. A vizek hatalmas szerepet játszanak a szén-dioxid megkötésben és az oxigén előállításában, de ezek a folyamatok megszűnnek, ha az élővilág eltűnik.
Szédítő sebeséggel pusztítjuk magunk körül a bolygót, melyen élünk, és még mindig nem látjuk be, hogy csak akkor van esélyünk megtartani az élhető jövő lehetőségét, ha hajlandóak vagyunk radikális változást hozni az életünkbe. Igen, ez kellemetlen, és igen, ez kényelmetlen, de képesek vagyunk rá. A vegánná válásom óta megtanultam, hogy mekkora hazugság azt mondani, hogy “de hát én minden tőlem telhetőt megteszek!” Ez a legtöbb esetben csak a lelkiismeret tisztán tartására szolgál és megakadályozza a fejlődés folyamatát. Aki ezt mondja, az általában nem a tőle telhetőre, hanem a neki kényelmesre gondol, ami nagy különbség. Például a növényi étrend hiába érhető el mindenki számára itt Európában, még mindig radikálisnak és túlzónak tűnik, és csak nagyon kevesen nyitnak felé, miközben a legtöbb ember állatbarátnak és zöldnek tartja magát. Igaz, hogy minden apró lépés számít, de én úgy gondolom, hogy a klímaválsággal vívott harcban ez egyszerűen nem lesz elég. Ameddig a kényelemről és a profitról nem vagyunk hajlandóak lemondani, addig nem leszünk képesek számottevő fejlődést mutatni. Ezt a gondolatot egy ismert indián mondás tökéletesen összefoglalja, így ezzel zárom le a fejezetet:
Majd ha az ember kivágja az utolsó fát, megmérgezi az utolsó folyó vizét, kifogja az utolsó halat is, akkor rádöbben, hogy a pénzt nem lehet megenni.
Elsősorban a bennem kavargó kérdések ösztönöztek arra, hogy az évemet ennek a témának szenteljem, és visszatekintve is örülök, hogy így tettem.
Olyan mélyen ástam bele magamat egy-egy terület megvizsgálásába, amennyire csak tudtam, de néha még így is úgy éreztem, hogy nem jutottam a kívánt mennyiségű információhoz.
Igyekeztem nem csak az egyik oldal érveit venni figyelembe, ennek következtében megtanultam a munkám során, hogy nem minden fekete-fehér, hanem a valóság mindig valahol a kettő között van.
A teljes képet látva megerősödött bennem a bizonyosság, hogy nem szeretném az állattartást a mai formájában támogatni semmilyen körülmények között.
Az évemet egyfajta kísérletként is értelmeztem, ugyanis még sosem követtem növényi étkezést ilyen hosszú ideig és ilyen szigorúan.
Biztos vagyok benne, hogy folytatni fogom ezt az utat, még ha talán kissé szabadabban is.
Miután szembenéztem a tényekkel és következményekkel, nem hiszem, hogy bármilyen íz megérné azt a gondosan eltitkolt árat, amit fizetni kell érte.
Az évesmunkámnak köszönhetően a konyhában annyi időt töltök, mint még soha, és a sütés-főzés egyre előkelőbb helyen szerepel a hobbijaim között.
Sokat fejlődtem, és bátrabb, magabiztosabb lettem, ha kísérletezésről van szó.
Korábban leginkább csak főztem, de az elmúlt év során a sütés is a hétköznapjaim részévé vált, ugyanis megismerkedtem a kovászolás szépségével, és már több mint fél éve magamnak sütöm a kenyeret, kiflit - mikor mihez van kedvem.
A gyakorlati munkám részeként igyekeztem nyitni új ötletek felé, és új recepteket kipróbálni, ezért az év nagy részét kísérletezéssel töltöttem.
Az év végére így összegyűlt egy nagy csokornyi recept, melyeket nagyrészt magam fejlesztettem ki, vagy találtam és tökéletesítettem.
Már az év elején is azt terveztem, hogy ezeket egy szakácskönyvbe gyűjtöm össze, és ez végül meg is valósult, ahogyan az a vágyam is, hogy az összeállításának minden lépését sajátkezűleg végezzem el.
Legjobban a fotózástól tartottam, mert ezen a területen szinte egyáltalán nincs tapasztalatom, ezért bevallom, ezt a feladatot az utolsó pillanatig halogattam.
Panni, egy drága osztálytársam felajánlotta, hogy kölcsönadja a fényképezőgépét, és tart egy gyorstalpalót.
Így is történt, és ezután belevetettem magam a könyvem feladatainak sűrűjébe, egy borzasztóan intenzív hét következett.
Volt egy elképzelésem, hogy a fejezetek elején mindig legyen egy kép, melyen az összes az adott fejezetben megtalálható étel szerepel.
Ezzel persze elég nagy kihívást tűztem ki magam elé, hiszen ez azt jelentette, hogy egyszerre kellett elkészítenem sok fogást.
Így hát a napjaim első felét megállás nélküli sütéssel-főzéssel, a másodikat pedig a fényképezéssel töltöttem, ameddig le nem ment a nap.
Az elején még nagyon lassan haladtam és nem igazán voltam elégedett az elkészült képekkel, de viszonylag hamar belejöttem, így összesen hat főzős-fényképezős nap alatt készen is lettem.
Azért voltak kisebb nehézségek, például több étel pont akkor nem sikerült túl fényesen, amikor mértem az összetevőit, de olyan is volt, hogy a már százszor elkészített étellel annyira nem voltam elégedett a fényképezős napon, hogy inkább másnap újra megfőztem.
Amikor minden fotó elkészült, a receptek végső leírása, a képek válogatása és a könyv megszerkesztése következett.
Ez a folyamat már viszonylag simán ment eltekintve a technikai nehézségektől, ugyanis a laptopom pont ezt az időszakot választotta ki arra, hogy időről időre meglepetésszerűen leálljon, jellemzően a munka kellős közepén.
Ez a probléma okozott meglehetősen feszült perceket, de végül sikerült befejeznem a szakácskönyvemet, amelynek a Vegánságom receptjei címet adtam.
Ebben végül 24 recept kapott helyet, melyeket a kencék, levesek, főételek, édességek és péksütik kategóriákba soroltam.
A végeredménnyel nagyon elégedett vagyok és bár egy igen fárasztó időszakon vagyok túl, nagyon-nagyon élveztem ezt a folyamatot.
A fotózás volt a legkihívásosabb, ennek ellenére, vagy talán éppen ezért ez volt a kedvenc részem az egészben, imádtam az ételeket tálalni, a hátteret berendezni és a géppel kísérletezni.
Úgy érzem, hogy csak úgy elrobogott ez az év, én pedig hiába igyekeztem, nem mindig tudtam vele lépést tartani.
Annak örülök, hogy a sütés-főzés folyamata egyenletesen végigkísérte ezt az időszakot, de azt kívánom, bárcsak hamarabb elkezdtem volna a receptjeim leírását és összeállítását, mert ez így egy hatalmas rohanás volt.
Visszatekintve azért nagyon büszke vagyok az évem munkájára, leginkább természetesen a könyvemre.
Van még azért hova fejlődnöm, főleg abban, hogy a vegánságom ne csak az étkezésemben jelenjen meg, mert például az állattesztelésre nem fordítottam akkora figyelmet, mint szerettem volna.
Összességében elégedett vagyok, mert a kérdéseim nagy részére választ kaptam, és úgy érzem, tisztábban látom a helyzetet, mint egy évvel ezelőtt, és továbbra is hiszek egy kevésbé erőszakos Világban.
Azt gondolom, ha bárki alaposan utánajár a tényeknek, és szembenéz a valósággal, amelyben élünk, akkor onnantól kezdve nem az lesz a kérdése, hogy valaki miért vegán, hanem hogy az emberek 99%-a miért nem az.
| Cím | Szerző / Forrás | Hivatkozás | Hozzáférés dátuma |
|---|---|---|---|
| A vágóállatok és levágásának és leölésének állatvédelmi szabályairól | – | Elérhető az interneten | 2025.03.04 |
| Állatvédelmi útmutató az állatok kábításához és leöléséhez | – | Elérhető az interneten | 2025.03.04 |
| Meat’s Environmental Impact | Cassandra Brooks (2011) | Elérhető az interneten | 2025.03.19 |
| Egészséges-e a szója? Minden, amit tudnod kell róla | Domján Csenge (2022) | Elérhető az interneten | 2025.03.04 |
| Hogyan járul hozzá a húsevés a klímaváltozáshoz? | Domján Flóra (2020) | Elérhető az interneten | 2025.03.27 |
| Ma van az állatok világnapja - azoké is, akik a tányéron végzik | Domján Flóra (2023) | Elérhető az interneten | 2025.03.04 |
| The environmental impact of livestock farming | Evelyn Smail (2022) | Elérhető az interneten | 2025.03.19 |
| A vegán étrend hatása az egészségünkre - tudományos áttekintés | Gergely Anna (2024) | Elérhető az interneten | 2025.03.04 |
| B12-vitamin pótlása vegán étrenden-komplett útmutató | Gergely Anna (2025) | Elérhető az interneten | 2025.03.04 |
| Fehérjebevitel vegán étrenden-komplett útmutató | Gergely Anna (2023) | Elérhető az interneten | 2025.03.04 |
| Half of the world’s habitable land is used for agriculture | Hannah Ritchie and Max Roser (2024) | Elérhető az interneten | – |
| Hogyan állapítsd meg, hogy egy cég végez-e állatkísérleteket? | – (2020) | Elérhető az interneten | 2025.03.04 |
| Intensive animal farming | – | Elérhető az interneten | 2025.03.04 |
| Mi az a fajizmus, és hogyan teszi tönkre mindannyiunk életét? | – (2019) | Elérhető az interneten | 2025.03.04 |
| Veganizmus | – | Elérhető az interneten | 2025.03.04 |
| Vegans, vegetarians, fish-eaters and meat-eaters in the UK show discrepant environmental impacts | – (2023) | Elérhető az interneten | 2025.03.22 |
| Dr. Greger's Daily Dozen | NutritionFacts.org | Elérhető az interneten | 2025.04.08 |