A Kino egy 1981-1990 között működő banda volt. Akkoriban a legjelentősebb szovjet rockegyüttes volt. Nevük először nem KINO, hanem a „Garin i giperboloidi” azaz Garin és a hiperboloidok nevet kapta, ami egy referencia volt Tolsztoj Garin mérnök hiperboloidja című regényére. Eredetileg punkot játszottak, később álltak át rockra. Viszont a Szovjetunióban a rock erősen szovjetellenesnek számított.
A bandát Viktor Robertovics Coj, Alekszej Ribin és Oleg Valinszkij alapította meg. Alekszej a banda alakulását követően el is hagyta a csapatot, mivel az akkor kitört szovjet-afgán háborúba kellett részt vennie.
Ekkor Coj és Valinszkij megváltoztatták a banda nevét Kino-ra.
Coj állítása szerint a nevet rövidnek és „szintetikusnak” akarták, hogy hasson, a „kino” szót pedig két szótagúsága miatt is könnyen ki lehet ejteni a külföldi rajongóknak is. Természetesen többféle pletyka is elterjedt, hogy mégis honnan jöhetett ez a név.
Első albumuk a „45”, ami a nevét arról kapta, hogy az album pontosan 45 percnyi zenei anyagot tartalmaz, az album az *Akvarium* együttes segítségével készült el. Viszont az albumba fel lelhetőek voltak politikai utalások. Például az „Elektricska” című dal egy emberről szólt, aki oda visznek, ahova nem akar menni. Természetesen a szovjet cenzor ezt nem engedte és betiltotta a zenét. Nem sokkal az első album elkészítése után Oleg, az egyik alapító, nézeteltérések miatt otthagyta az együttes, Cojra hagyván az összes felelősséget. Oleg helyére az örmény származású Jurij Kaszparjan lépett gitárosként, aki eleinte gyenge volt feladatában, viszont egyre jobban fejlődött az évek során. Jurij és Coj ketten sikeresen kiadták a „46” című demolemezt. Viszont ezek az albumok még nem hoztak nagy sikert, viszont a Kino egyre jobban ismerté vált, több zárt körű koncerten vettek részt. Néhány albumot magánúton adtak át másoknak.
A Kino következő albumával még ismertebbé váltak. Az új szovjet banda által kiadott Nachalnik Kamchatki, amivel a Szovjetunióban sikerült hírt szerezni maguknak, viszont konkrét elismerést csak a Noch nevű albummal sikerült szerezni. Viszont a következő albummal nem csak elismerést, hanem világi hírességet kaptak. A Gruppa Krovi album volt, az, ami elhozta a hírnevüket, benne a 11 dal, amiből már 2-vel beírták magukat a történelembe.
Ezután nem volt megállás, kiadtak egy újrafeldolgozás különböző dalokból is. Ezekben a dalokban tisztán hallatszik, hogy az évek alatt mennyit fejlődtek és mennyivel jobb lett a minősége ezeknek a számoknak. Ha hasonlítanák a valamennyi régi és az új zenét akkor hallani lehet azért rajtuk, hogy a régi daloktól különbözik.
| Album neve | Kiadás éve |
|---|---|
| 45 | 1982 |
| 46 | 1983 |
| Nachalnik Kamchatki | 1984 |
| Eto ne Lyubov | 1985 |
| Noch | 1986 |
| Gruppa Krovi | 1988 |
| Zvezda Po Imeni Solnste | 1989 |
| Chyorny Album | 1990 |
Viktor Robertovich Tsoi, koreai-orosz (vagy szovjet) dalszerző, zenész, művész és egy szörnyű színész is. Szeretett cigarettázni, és az ifjak bálványa volt dalaival. 1962-ben született Leningrádban, a mai Szentpéterváron. A Szerov művészeti iskolába járt, ahonnan kirúgták rossz jegyek miatt. Fűtőként dolgozott és kisebb összejöveteleken játszotta a dalait. Feleségével Marianna Cojjal, egy gyermekük született, Alexander, aki producerként dolgozik. Vannak Cojnak festményei is, de nem ezekkel robbant be a köztudatba. Színészként is dolgozott, szerepelt a Tű című filmben, illetve a Szovjetunióban ismert Assa film végén is szerepet kapott.
Viktor Robertovics Coj 1990-ben halt meg a Riga közeli autópályán, mikor a kormány mögött elaludt és belement egy 250-es Ikarus buszba, miután hazafelé tartott egy horgászati nyaralásról. A jármű teljesen tönkrement annyira, hogy az egyik kerekét még azóta sem találták meg, Coj a helyszínen vesztette életét.
Az együttes rövidesen be is jelentette feloszlását.
Habár Viktor Coj halála nagyon sokakat megrázott és a banda is feloszlott, hagyatékai megmaradtak. Oroszországban elnevezésre került a Tsoi fal, amin Tsoiról való graffitik, elhasznált cigarettacsikkekkel adnak tiszteletet a régi művésznek. Szobrok is készültek, például Kazahsztánban és a baleset helyszínétől nem messze a lett P128-as úton.