Szűcs Endre Alapítvány
PREAMBULUM
Szűcs Endre életművének egyik alapvető pontja, hogy a helyi adottságok és hagyományok szerint célszerű az épített környezethez viszonyulni. Az épített örökség ismerete nélkül nem szabad formálni a jövőt, mert csak az idő próbáját kiállt eredmények használatával tartható fenn a folytonosság. A változó kihívásokra az állandóságból merített fogódzók adnak hatékony választ. Identitásunk megőrzésében ez a legjobb út. Szűcs Endre munkássága ezt a szellemiséget képviselte, párbeszédet teremtve az építészet és a társművészetek között.
Összekötötte az egyes művészeti ágakat és az alkotói generációkat egy olyan, egyetemes értékrend mentén, melyben minden szereplő a saját szakterületén a változó körülmények mellett is ugyanazt a folytonosságot követi. Alapítványunk ennek a gyakorlatnak és szellemi örökségnek a folytatását kívánja felkarolni. Bár a művészeti ágak különbözőek, a szellem egy. A művészetek különböző kifejezési formák, harmóniába csak akkor kerülnek, ha az üzenetük azonos. Ahogy Szent Pál mondja: „A lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban ugyanaz.”